Az embert az teszi különlegessé, hogy képes maga körül gazdag kulturális környezetet kialakítani. Ezt a képességünket a reneszánszban csúcsra járattuk, most azonban a technológiával próbáljuk pótolni, ami lehetetlen, új reneszánsz kell – figyelmeztetett egy lengyel polihisztor ötven évvel ezelőtt.
A politikai, tudományos és kulturális közbeszédből ma fájóan hiányoznak a reneszánsz elmék, pedig szükség lenne rájuk. Ahogy korábbi könyvem, a Nonkonform oldalain kifejtettem: a minden korábbinál összetettebb világ megértésében (legalábbis értelmezésében) a generalisták előnnyel indulnak a specialistákhoz képest – hiába erőlteti utóbbit a 19. században kialakult modern egyetem és karrierideál. Ezért nyújtanak időszerű inspirációt az olyan személyiségek életrajzai, mint Neumann János vagy a nálunk kevéssé ismert Jacob Bronowski.
Bronowski zsidó családban született a 20. század eleji Łódźban. Az első világháború idején szeretteivel előbb Németországba, majd Nagy-Britanniába költözött, ahol évfolyamelsőként végzett a Cambridge-i Egyetem matematika szakán. A második világégés alatt – miközben irodalmi folyóiratot szerkesztett és verseket írt – a brit hadsereg alkalmazta: úttörő szerepet játszott a hadműveletek matematikai modellezésében, növelve a szövetséges bombázások hatékonyságát. 1945 után barátjával, Szilárd Leóval együtt a biológia felé fordult: szerette volna jobban megérteni az erőszak természetét. A hetvenes évek elején a BBC műsorszerkesztője, bizonyos David Attenborough egy ismeretterjesztő sorozat készítésével bízta meg. A The Ascent of Man (az ember felemelkedése) a műfaj igazodási pontja lett. Rendkívüli tudása és személyisége a populáris kultúrában is méltó lenyomatot hagyott: a Monty Python Repülő Cirkuszában csak úgy hivatkoztak rá, mint az emberre, aki „mindent tud”.
A „nincs különbség” elméletét állítólag alátámasztó kutatások többsége módszertanilag hibás és politikailag motivált – erről beszélgettünk a Kansasi Állami Egyetem professzorával, Walter Schummal.
A hangzatos, újra népszerűvé váló hipotézis nyomába eredtünk Magyar Zoltán folklórkutatóval. A szakember elárulta, mennyi köze lehet László királyunknak a világ talán leghíresebb lovagjához.
Bár a látványos diplomáciai gesztusok mögött jelenleg kevés konkrétum áll, a koordinált fellépés lehetősége – például Ukrajnában – már most fokozza a nyugati világ nyomásérzetét.
A tanár úr, M. Kiss professzor, Sanyi bácsi – a magyar történetírás egyik nagy öregje távozott. Sőt, a 20. századi magyarországi diktatúrák kutatásának nagy öregje. Máthé Áron írása.
A moldáv államiság törékeny, a román egyesülés kérdése újra és újra felmerül, miközben az orosz befolyás sem múlt el nyomtalanul – nyilatkozott lapunknak a szakértő.
A gyarlóság mégoly impozáns tárházát felmutató NER az emberi térfogat határain belül működik. Ami szemben áll vele, annak viszont nincsenek tulajdonságai. Nem valamilyen, hanem semmilyen. Nem leírható. Üres. Győrffy Ákos írása.
A szocializmusban faluról városba, a földművelésből gyárba kerülő nők sorsáról született a társadalomtörténész szerző kötete, a Bicikliút a hóviharban – Ingázó nők a szocialista iparban. Interjúnk.
A japán kormányzó koalíció valószínűleg elveszíti a többséget a felsőházban, ami súlyos csapás Shigeru Ishiba miniszterelnök számára. A politikai instabilitás küszöbén álló országot gazdasági kihívások is fenyegetik.
